Az emberi kíváncsiság egy idős az emberiséggel,hogy egy aranyos közhellyel kezdjem mondandómat de tény ,hogy az ember kíváncsi természetű. A mai posztban felelevenített eszközök mind arra hivatottak hogy segítsék az emberi kíváncsiság kielégítését.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz de az első kíváncsisággal kapcsolatos emlékem egy műanyag Lengyel gyártású kaleidoszkóphoz kapcsolódik amit apámtól kaptam búcsús vásárfiaként. Na ha volt valakinek már ilyen az soha nem felejti el ,órákig tudtam nézni csendben a fraktál szerű alakzatokat ,csodálatom odáig fajult míg egy szép nap szét szedtem ,hogy megnézzem mi a titka a kaleidoszkópomnak csak színes műanyag lapocskákat találtam benne ami nagy csalódást okozott ,és utána évekig sajnáltam szakbarbárságomat, és a szétvert kaleidoszkópot.

 De térjünk rá a mai témánkra a távcsövekre,és a látcsövekre. Az első látcső ami a kezembe került egy iskolai kulturális kirándulással függ össze a Miskolci Nemzeti Színház Moliére-tartuffe előadására vittek el minket és ott béreltem látcsövet mert a haverom is bérelt egyet csak azért. Az előadásról még annyit ,hogy a magyar televízió élőben közvetítette és előadás előtt mindenkit megkértek,hogy viselkedjen közönségként szóval ,hogy még a szünetek alatt sem hangoskodjunk,vagyis hogy ne beszéljünk csúnyán , mondanom sem kell ,nekünk több sem kellet már előadás közben is fel felcsattant egy bazdmeg.De szünetben direkt nem mentünk ki ,hogy jóízűen és kellőképpen hangosan káromkodva szidhassuk egymást ,hát ha adja a tv otthon. Évekkel később újra leadta a magyar televízió az előadást és meglepve vettem észre ,hogy káromkodásainkat lekeverték és tyúk kotkodácsolást tettek a szüneti részek alá. Az előadáshoz kapcsolódik még.,hogy volt nálam egy Furmann Imre verses kötet és azt olvastam a buszon színházba menet .A minket kísérő tanárnő észrevette ,hogy olvasok először meglepődött elvégre szakmunkás osztály voltunk és ha egy ipari tanuló olvas az több mint meglepő.Kérdezte ,hogy mit olvasok, én röviden feleltem verset,ő erre elkérte a kötetet és elolvasta Furmann Imre egyik legdurvább versét ami arról szolt ,hogy egy pali úgy él ,jár kel a világban , hogy a beleit húzza maga után a porban. Erre undorral visszaadta a könyvet és azt mondta -ez nem költészet ,-amiben volt némi igazság nem volt a versben sem alkony,sem madarak,sem napfény ami mindennapi versé tette volna.

Na de térjünk a lényegre nekünk később mindig volt látcsövünk apám a piacon vette őket ruszkiktól,anyám amikor hazahozta az első távcsövet ,nem örült neki ,-ennyi pénzt kiadni azért a vacakért, minek ez?Kérdezte apámat Apám büszkén kihúzta magát,- kiránduláshoz kell, nézni az őzeket! -Persze én is és anyám is tudtuk ,hogy a látcső a szomszédasszony kileséséhez kellett , meg a közeli bányatavakban fürdőző leányzók megfigyeléséhez, is kiváló. Na ezt a látcsövet én is többször elloptam otthonról és villogtam vele a haverjaim előtt ,akkoriban nem sok családban volt és tényleg csak az orosz katonáktól lehetett beszerezni, (legalább is a mi városunkban) sokat játszottam vele amatőr természetbúvárt,kémet(kimentünk a város szélén lévő katonai reptérhez és távcsővel figyeltük az őrtornyokban posztoló katonákat)és persze a közeli bányatavakban fürdőző leányzók remek perspektívákat nyitottak nem csak apámnak ,számomra is. Ezt a látcsövet elvittem magammal a kollégiumba Miskolcra, a koli az Avas városrészben volt ,emeletes házak ,remek női mellek ,és remek családi perpatvarok ,ha unatkoztam csak elővettem a távcsövet és élvezettel néztem a szomszéd emeletes házakban zajló életet ,egyszer egy tetőről leugró meztelen csávót is láttam ,persze látcső nélkül ,szerencsére a végét nem csak a zuhanást láttam eltakarták a park fái végjátékot ,azt kell mondjam szerencsére. Ezt a távcsövet később ellopták tőlem mert igazi lúzer voltam de hagyjuk ezt.

Később egyik haverom aki ma is amatőr csillagásznak hiszi magát, szóval egyik haverom vett egy távcsövet ilyen csillagászatit ,meg voltak neki ilyen téli ,nyári ,tavaszi égtérképei kriksz-krakszokkal. Szóval vele jártunk éjszakai ég megfigyelésre én persze mindig bebasztam és soha sem láttam semmit,mutogatta mit tudom én milyen csillagképet én bólogattam mint aki látja ,persze nem láttam semmit csak okosan bólogattam. Csillagászatról jut eszembe egyszer Jakics Tamás barátomnál voltunk lenn Szomolyán pár haverommal köztük volt Vizdák Tibi úr is akit én mai napig nagyra becsülök, szóval bementünk a faluba sörözni Tibi úr jól bebaszott persze mi sem voltunk kivételek. Két csodálatos párbeszéd hangzott el ekkor az egyik a falu főterén ücsörgő és unatkozó lányokkal a másik egy cigány úriemberrel.

Tibor barátom meghallotta,hogy a faluban éppen csillagász tábor van sok idegennel ,és a falubelieknek elkezdte játszani ,hogy ö csak lejött a táborból inni egy sört és ,hogy ő eredetileg pesti. Szóval a falusi leányzóknak hetyegett azzal ,hogy csillagász hova tovább szak tekintély a csillagászaton belül. Volt olyan lány aki hitt neki és megkérdezte tőle ,hogy Pintér Lászlót ismeri-e? Elvégre ő is pesti,Tibor úr gondolkodás nélkül rávágta ,hogy igen persze hát hogyne ismerné az Ecseri útnál lakik. A csaj egy kicsit ellenkezett ,hogy nem is ott lakik de végül belátta ,hogy ezt egy pesti biztosan jobban tudja. Tibor barátunk sorra csillogott a lányok előtt ,mígnem egy leányzó elő nem került valahonnan a sötétből ezzel a kérdéssel-Figyelj már te nem Vizdák vagy?Kövesdről?

Ő kénytelen kelletlen beismerte a dolgot és tovább álltunk,nagy hümmögésekkel a hátunk mögött.

Aztán  a második történet, még aznap este egy szintén részeg roma fiatalemberrel esett meg , megpróbált minket le lejmolni(pénzt kéregetett) ,erre Tibi úr ismét elemében volt ,elmondta a kitalált mondókáját,hogy ő csillagász Pestről ,és habár pénze nincs de ha érdekli egy kicsit magyarázhat neki a csillagokról.Erre a roma úriember belelkesült és többször is mondta lelkesen-Tanitsá má!Tanítsatok má!Tibi úrnak sem kellett több -Az ott a jupiterikusz ,-és mutatott a csillagos égre -az a szupernikusz,őőő bocsánat szaturnikusz.

A roma fiatalember erősen nézett fel az égre, de nem látta-Hol?Hol?

Tibi legyintett -na ott a hold azt látod?A roma úr bólogatott-látom!

-Na és látod a lépcsőket a hold oldalán ?-Nem

Erre Tibi Úr legyintett-jól van hagyjuk ,nincs hozzá tehetséged!

Na nem is kellett több a fiatalembernek már már sírva könyörgőre fogta.-Na tanítsatok már!!!Vizdák úr megnyugtatás -képpen megfogta a vállát ,és azt mondta-figyelj ide még nincs minden veszve ,keress egy olyan helyet ahol jó sötét van és nincs közvilágítás,mondjuk a házatok udvara jó lesz,és feküdj ki a fűre ha ez meg van  nézd a holdat mindaddig míg meg nem látod azokat a lépcsőket amiről beszéltem , van rá egy teljes heted ,addig itt leszünk a táborban .ha meglátod a lépcsőket nyugodtan keress meg és tovább léphetünk a csillagászat tanulásában.

Nagyokat kuncogva tovább álltunk.

Manapság is van otthon kukker (már csak így hívom)több is ,ilyen gagyi műanyag amit megnyerő modorú roma fiatalemberek árulnak, megjegyzem semmire sem jó,persze apám vett már tőlük vagy hármat puszta nosztalgiából ő is tudja ,hogy nem jók semmire ,de szép emlékei vannak ezért megveszi.

A másik lényeges eleme az ősznek a szüret én mivel summás ősökkel rendelkezem genetikailag be vagyok kódolva a szüretekre igaz, hogy nálam lustább ember nincs a föld kerekén de a szüreteket szeretem.

Először a kukoricatörésekre szeretnék emlékezni nem nagyon szerettem, összevissza vágott a kukorica levele nagy volt a gaz…stb. Egy emlékezetes kukorica tőrésem azért volt, általában lovaskocsihátujjába dobáltuk a kukoricát vagy traktoréba ha pénzügyileg jól ment, de általában lovaskocsi hátuljában, egy rokonnak voltak lovai, ha ő éppen nem ért rá elhívtuk az öreget akinek a lovát úgy hívták, hogy rakéta igen ez csúfnév volt az a ló mindig az utolsó stációkat járta bármit is csinált a nyelve állandóan kilógott a fogai közül és mindig imádkoztunk munka közben, hogy csak ezt az egy szüretet bírja ki aztán mehet. Szóval lovas kocsi platójára dobáltuk a letört kukoricát, és egyik alkalommal sikerült jól fejbe dobnom csuhai sógort egy szép kukorica csővel aki a dobás és a sok bor illetve pálinka hatására elájult. Nem tudtam szégyenemben hová bújjak de megnyugtattak -Laci bátyád már megint sokat ivott-próbálták élesztgetni de nem kelt fel, dehogy is kapóra jött neki ez a kis malőr és az egész napot a diófa alatt töltötte.

Volt még alma szüret szedd magad akcióban, valamint dinnye lopás, egyik haverom anyjával mentünk dinnyét lopni és mikor jött a dinnyecsősz a haverom muterja a bő kismama ruha alá rejtette a dinnyét és hirtelen terhes lett a csősz tudta, hogy miről van szó, meg is akarta hallgatni a bébi szívhangjait de mi azt nem hagytuk bepattantunk a kocsiba ahol a kis dinnye kölyök megszületett a hátsó ülésre. Otthon a konyha asztalon felsírt de mi megszegtük és vidáman falatoztunk.

Volt még eper és szilva szüret kizárólag pálinkafőzetés céljából, egyszer elloptam fél liter pálinkát és megittuk az egyik haverommal, na és ezt a félliter pálinkát pótolni kellett ezért feltöltöttem vízzel ami miatt a pálinka persze tejfehér lett. Apám nem vette észre á dehogy!!!Nagyon nem kaptam ki végül is tőle örököltem a dolgot. Ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz de azért mégiscsak, szóval amikor elkezdett anyámnak udvarolni, eljött a nap mikor bizonyítania kellett hogy fajin matyó legény, szóval menni kellett malacvágásra ekkor volt először úgymond az anyóséknál, mindenki tudja aki nem annak most elmondom, hogy a malacvágáshoz hozzátartozik a pálinka fogyasztás hajnalban mikor megjön a hentes egy feles, utána reggelinél még egy aztán a nap folyamán a többi szépen sorjában. A pálinkát nagyanyám kezelte és eldugta a nyári konyhába, apám mert ügyes fiatalember volt megfigyelte, hogy az öregasszony hova rejti a pálinkát és egy gyenge pillanatban beosont jól meghúzta, és nap folyamán még párszor aztán mikor jött az ebéd már félig sem volt a literes pepsi-colás üveg, hú vakargatta a fejét hogy most mi lesz, de szerencséjére talált ilyen 4 literes fonott üveg kannát ami még majdnem tele volt pálinkával gyorsan utána töltötte ügyelve, hogy ne locsolja szét persze nem nagy sikerrel, de ezért úgy ahogy sikerült neki. Na eljött az ebéd nagyanyám hozza a pálinkát apám ivott még egy felest és elájult. Behúzták a szobába az ágyra, nagyanyám mivel nem vette észre hogy fogyott volna a pálinkából mondogatta hangosan a többiek előtt-Ez jó fiú lesz! Ez nem fog inni! Három felestől berúg, három feles kiüti! Jó vejem lesz ez nekem!. Persze eközben apám az ágyban forgolódott hányingeres trippben, olyannyira hogy bele is hányt az egyik gumicsizmába ami az ágy szélénél volt leállítva szóval szépen belehányt a jó fiú. De angyal maradt mert senki nem vett észre semmit, csak másnap mikor nagyanyám seprűvel hajtotta a macskákat az udvaron akkor derült ki legalábbis anyám számára ez a hányás dolog. Megkérdezte nagyanyámat-Mama hát miért hajtja ezeket a szerencsétlen macskákat?-Nagyanyám mérgesen nézett rá és ezt mondta-képzeld el lányom! Reggel mennék ki a tyúkokat etetni és gondoltam csizmát húzok mert szaros az udvar, szóval húzom a gumicsizmát felfelé, hát valami puhát érzek kihúzom a lábam, hát tiszta szar a harisnyám, én nem tudom hogy csinálták de beleszartak a gumicsizmámba. Ezek a kurva macskák.

Kis kitérő után most már tényleg térjünk a tárgyra, sok szőlő szüreten voltam már kiskoromba is kivittek mert ugye otthon nem lehetett hagyni, ilyenkor előszeretettel mentem keresztanyám előtt mert szerencsétlenül szüretelt és sokszor elejtette a szőlőfürtöket és amikor lehajolt nekem remek belátásom lett a melleire és még melltartó sem volt rajta. Ilyenkor vizet hordtam meg fasírtot szóval én voltam a tápanyag ellátó ha úgy tetszik pincér. Később az iskolával jártunk szüretelni rozzant Ikarus buszokkal szerettem mert nem kellett suliba menni, lehetett a csajokkal incselkedni meg ládánként adtak x forintot, általában Guba J nevű haverommal szedtük a szőlőt egyszer rájöttünk egy trükkre és nagyon sokat kerestünk vele, leszedtünk egy láda szőlőt aztán vittük a számoltatásba felírták de nem nézték hogy kiöntöttük e a konténerbe ezért nem öntöttük ki mentünk egy kört a sorok között aztán újra és újra sokat kerestünk vele a sorunk meg félig volt leszedve, amikor nagyon nézték, hogy kiöntsük e persze kiöntöttük káromkodások közepette, hogy mindenki oda figyeljen és lássa, hogy mi kiöntöttük. Egy hét után dupla annyi pénzt kerestünk mint bárki az osztályból, és még kaptunk is valami könyvet amit a magyar tanár intézett szépen beleírva gyöngybetűkkel, hogy társadalmi munkánk eredményeként blablaba blablaba

Volt olyan év hogy nem nagyon volt idő a telekre járni így szüretre nagyon gazos lett minden és egy ilyen gazos szüret alkalmával eltűnt a nagymamám, mentünk mindenki haladt a sorral szépen, aztán eljött a reggeli ideje, szépen leterítettük a pokrócot leültünk reggelizni eszegetünk egyszer csak nagyapám azt mondja, hát nagyanyátok? Hol van, senki sem tudta na elkezdtünk kiabálni neki semmi, elindultunk a szőlősorok között hát az egyik legnagyobb gaz felől nyöszörgést hallottunk megyünk oda hát nagyanyám görbe háttal próbál felemelkedni de, hogy nem bírt szegény felállni csak nyögött. Kiszedtük valahogy belőle és kérdeztük, miért nem bírt felállni azt mondta -lehajoltam, hogy bekössem a cipőm de felemelkedni már nem tudtam, mert elkapott a gaz és ebben a hülye helyzetben kínlódtam míg ki nem húztatok.

Volt úgy hogy az egyik félig pártfunkcionárius rokonunk vett szőlőt a szomolyai szőlőhegyen, nagyon rossz állapotú szőlőtőkékkel apám mondta is neki. Nem sokat fogsz szüretelni Józsikám de ő nem foglalkozott ezzel megvette a szőlőt ami a szomolyai szőlők közül a legmagasabb Ponton volt mindegy egyszer kimentünk megnézni hogy milyen remek is az a szőlő és hát mire felértünk a tetejére engem is a szívinfarktus kerülgetett (pedig akkor még fitt voltam)mondtuk is neki hogy ez elég terror -na jó de nézzetek szét ezt a kilátást micsoda panoráma!-Szaros búzaföldek semmi érdekes csak magasan volt. Jó hát ha panorámát akartatok venni akkor jól van. Mindegy eljött a szüret ideje meg is jöttünk három kocsival két utánfutóval, hogy igen itt most szüret lesz, hát lett is három zsák szőlő ami el fért az egyik Wartburg csomagtartójában. Nem érdekes jó nap volt keveset dolgoztunk mégis volt pogácsa hurka kóla kolbász szóval minden ami kell. Következő évben el is adta a telket persze mi soha nem hoztuk fel a témát a későbbiekben.

Lehetne még de meguntam,és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

Hol is kezdjem imádom az őszt minden illatával, az elmúlás színeivel és minden indián nyaras közhelyeivel együtt. Mivel az ősz szorosan összefügg az iskolával ezért szeretnék néhány szót szólni  a tanszerekről és iskolai emlékeimről.

Minden új tanév  tanszereket és ruhákat jelentett és szinte mindent tanszert újra kellett venni mert jó szokás szerint a tanév végén az egész iskola táskám tartalmát beleöntöttem a patakba, ez egyfajta rituálé volt amit minden évben végig kellett csinálnom. Így aztán például  tolltartóra is szükség volt…. stb.

Tanszerek amik mindenki életében nyomott hagytak az első a szagos radír elcsépelt közhely de ezt mindenképpen meg kell említenünk és igen,ettük is! Aztán tintaradír amivel radírozni nem, de füzetlapot kilyukasztani kiválóan lehetett. Olyan színes rajzlapok amit soha nem használtunk azzal a pöttyöket tartalmazó dobozzal együtt, nem tudom ezekre mi szükség volt. Tolltartók zenekarnevekkel A-ha, Duran Duran volt a legnépszerűbb az én időmben ja és a Kajagoogoo  azt hiszem nincs szükség rá ,hogy írjak ezekről .Térjünk vissza aktuális témánkhoz.Szóval Iskolakezdés előtt mindig  köpeny kellett venni mert az előző évit egyrészt kinőttem meg össze is firkáltam ,hülye számomra ismeretlen de a többi osztálytársamnál nagy népszerűségnek örvendő együttesnevekkel. A köpennyel különösebb gond nem volt na de a tornadressz, az az egy részes kék színű vacak amit ha fel kellett vennem úgy éreztem magam mint egy balett táncos aki nem a női nemhez vonzódik, nagyon utáltam, a hideg is kiráz ha rágondolok. De visszatérve a tanszerekre anyámmal sokat turkáltunk a papírboltban füzetcsomagokért, borító lapokért. Lenyűgözött a Kínai ipar sokszínűsége a ceruzafaragók hát azokat nagyon szerettem, és vágyakoztam olyan asztali ceruzafaragó után ami a tanárnőnek volt, de  természetesen olyat soha nem kaptam. Meg a Csehszlovák gyártású KOH-I-NOR márkájú radírgumik, ceruzák, aztán négyszínű ICO töltőtoll amiből mindig a kék szín fogyott ki, először, voltak ritka undorító faragott ceruzák amiket a kedves szülök a lengyel piacról szereztek be és ahelyett hogy a saját cuccaik közé rakták volna megfertőzték vele a tolltartónkat ,az ember gyanútlanul kinyitotta a tolltartóját és egy erdélyi Alien Ceruza került a kezébe amit ijedten dobott el magától. Rotring ceruzákra is emlékszem. Amikor bejött Magyarországra szinte megfizethetetlen volt, engem roppant mód idegesített mert én a ceruzát úgy fogtam, hogy szántottam vele a papírt, és mindig kitört a Rotring bél. Voltak még óriás ceruzák minden lakásban ezek általában csak lakberendezési funkciót töltöttek be, illetve nagyon jó heccre adtak okot házibulikon és  gyerekzsúrokon.

Iskolában járásom mély nyomott nem hagyott bennem szerelmes nem voltam soha, és nem is értettem hogy némely fiú osztálytársam mit járkál kézen fogva a folyóson egy csajjal meg nevetgélnek ilyenek. Na azért volt egy szerelmi kalandom abban az időben Számtech szakkörre jártam éppen, nagy dolog ugye? Én aki örök kettes voltam matekból és a számtech szakkör? Haha, vicces dolog, ezekről az időkről tudni kell hogy a számítástechnika eléggé mostohán kezelt dolog volt, csak olyan tanárok kezdték el tanítani akiket a munkaerő gazdálkodás keretein belül már nem tudtak máshová elhelyezni, mit tudom én mondjuk hatodik orosz magyar tanárra nem volt szükség, és áthidaló megoldásként adta magát a számítástechnika oktatás így a tanerő megmaradhatott a szakmájában és nem kellett megválni tőle. Szóval eléggé elhanyagolt  terület volt és számítástechnika és szakköre is csak az járt aki máshova szellemi képességei miatt nem fért be.

Szóval ülök a számtech szakkörön C–16-os gépen valami síelős játékon ügyködöm éppen, amikor is egy csaj néz, de úgy mintha valami bűnös dolgot tettem volna én körbe néztem, hogy mi lehet a baja megnéztem az ingem de pörköltszaftot nem találtam rajta megkérdeztem a padtársamat -koszos az arcom? látsz valami furát rajtam? Nem semmi -válaszolta és én megnyugodtam, aztán véletlenül megint arra pillantok ez a lány újra néz, gondoltam rá hogy odamegyek és szájon vágom, de megbeszéltem magammal, hogy ez a leányzó biztos mentálisan sérült, és nem is jönne jól ki, ha órán kezdenék el pofozkodni. Utána tudtam meg jól értesült nálam tapasztaltabb fiatalemberektől hogy a leányzó szemezni akart. Hát ez hülye! Mindegy szakkör végén mennék haza erre a suli előtt áll és megszólít azt mondja -helló nem kísérsz haza? Én arcom elpirulva határozott nemet mondtam és futásnak eredtem.

Na ez a leányzó szerintem igen csak megbánta hogy velem akart szemezni iskolaszünetekben előszeretettel kiabáltam le az iskola udvarra hogy B Erika kurva! Meg ilyenek, lehetőleg úgy hogy sokan hallják és, hogy ő is jelen legyen. Talán mondanom sem kell, hogy többet nem akart szemezni velem de hagyjuk ezt.

Az iskolai reggelekhez hozzátartozott az újságos bódé és a Népsport újság vásárlás, erre azért volt szükség mert apámmal totóztunk. Volt egy orosz tanárnő Tamilja Mihajlovna Tóth ….)na az ő óráin állandóan Népsportot olvastam, szépen kiterítettem az asztalra ezt azért mertem megtenni, mert tudtam, hogy kedvel engem pedig csak hármas voltam oroszból is. Szóval oroszórán mindig boldogan ordítottam a Csiburaska című dalt miközben az aktuális totó szelvényt állítottam össze. Így teltek az én iskolaéveim.

Tanszerekről az utolsó szó jogán még annyit hogy az egyik osztálytársam meglovasított a földrajz teremből egy földgömböt és hazavitte aztán persze kiderült a dolog, és mikor meghallotta, hogy mennek hozzá gyorsan hazaszaladt, lekapargatta a földgömbről a földrészeket, és mire odaértek már nem volt semmi a földgömbön azt állította, hogy az a földgömb az övék mert ezen nincsenek földrészek mondanom sem kell senki nem hitt neki. Beszélhetnék még a főterén lévő szendvicsezőről is ahol törzsvendégnek hívott a pincér, mert minden suli után az első utam oda vezettet és minden alkalommal francia pirítóst és kólát, rendeltem mint egy úr. A többi kretén meg kanalazhatta a nyomorult húslevest a menzán, ha erre gondoltam mindig jóízűeket mosolyogtam magamban és boldogan haraptam a francia pirítósba. Tudnék még az iskoláról írni de most éppen elég ennyi szerintem.

Híradástechnika az életemben

Mindenkinek vannak emlékei rádiókkal, magnókkal kapcsolatban zeneszerető ember lévén nekem is volt néhány, megpróbálok felidézni ezekből.

Az első ilyen szerkezet nagyapám Sokol rádiója volt, nyáron sokszor lepasszoltak a szülök, a nagyszülőkhöz, ilyenkor az öreggel általában lementünk a szőlőbe, tekertünk lefelé a szerpentinen a hármas út mentén hangos káromkodások közepette, mert ugye nem igazán lehetett volna ott tekerni és a köcsög autók meg dudáltak, nagy fater meg hangosan szitkozódott szalmakalap és huzentroger kombóba. Ilyenkor lent laktunk hetekig egy régi útépítő kocsiban, ez arra az időszakra datálódott általában amikor is felvettük a harcot a seregélyek ellen. Nagyapámnak volt egy fém kulacsa abba tett valami port amit meggyújtott és akkorát szólt, hogy majd szét szakadt a dobhártyám. Ja igen! A rádió reggeli és esti szalonna sütések alatt mormogott általában ,hallgattuk az esti meg a reggeli krónikát és dél felé amikor az öreg már elaludt a sok bortól ,én mindig áttekertem a Petőfire ott mégis csak Első Emelet meg R-Go szólt és vidáman olvasgattam a szabad földet míg az öreg hortyogott. Egyszer kísérletezésbe kezdtem mert hallottam a haveroktól hogy a Sokol még a víz alatt is szól, szóval egy csendes ebéd után mikor az öreg elaludt ki is próbáltam a dolgot a permetkeverő hordóban. De ez a Sokol nem szólt a vízben, és utána nem is szólalt meg még vagy két napig míg teljesen ki nem száradt, nagy fater nem értette a dolgot, lapos elemet cserélt semmi, így két napig nem volt rádiónk amit nagyon megbántam, mert csak nótákat hallgattam amit az öreg nyomott, mintha egy végtelenített jó ebédhez szól a nóta lett volna az egész nap szóval nagyon megbántam a dolgot.

Első saját rádiónk a bátyámmal egy nagy csöves rádió volt, amit bátyám roppant nagy leleményességgel egy régi apám által készített gyerekszékre helyezett, én sokszor levettem róla mert szerettem abban a székben ücsörögni. Imádtam azt a rádiót, este olyan faszán világított rá volt írva h Paris meg Luxemburg, csuda volt na. És elég nagy volt ahhoz, hogy bátyám mögé dugjon el dolgokat, imádtam mögé nézni, általában piros mogyorós csoki meg literes Coca Cola volt mögötte, néhány szerelmes levél kíséretében, na én azokat a leveleket nagy örömmel olvasgattam és kuncogtam is rajta miközben majszoltam a csokit, meg ittam a kólát, persze vigyázva nehogy észre vegye, aztán természetesen mindig észrevette összenyálaztam a kólát és csokis kezemmel összefogdostam a leveleket. Rádiós sztori még, hogy egyszer unokatesóméknál voltam nyaralni nyár volt és beosontunk a lefüggönyözött szobába a sötétbe tekergettük a rádiót olyan sávot kerestünk ahol csak ilyen rádiós jeleket lehetett fogni ,ő azt mondta ezek a jelek az ufók üzenetei, és én nagy áhítattal hallgattam a sötétben miközben ő elaludt, hátha kapok valami üzenetet Nanu Nanu vagy Pirx kapitány hangján de semmi csak az a zavaros pittyegés meg szörcsögés.

 Ezután lett egy lemezjátszónk sok lemezzel hát ehhez is érdekesen jutottunk hozzá.

Apám elment az egyik rokonhoz valamit segíteni a padláson dolgoztak és ott talált egy poros batár ruszki lemezjátszót, egy csomó lemezzel, megkérdezte a háziakat, hogy miért került fel a padra. Azt mondták- nem jó már az Jóska!, erre ő -hát ha nem jó és nekem adnátok megpróbálnám megcsináltatni. Ők beleegyeztek apám boldogan hozta haza, otthon jó alaposan letakarítottuk bedugtuk a konnektorba és csodák csodájára szólt, én nagyon élveztem hosszasan vícceskedtem a fordulatszámmal a szokásos módon. Ez az idilli állapot egy hónapig tartott, aztán valamiért oda tévedt az a bizonyos rokon meghallotta amint én a mézga család főcím zenéjére ugrálok a sezlonon szóval meghallotta, és csak ennyit kérdezett apámtól -mi van Jóska jó a lemezjátszó? Apám bólintott és másnap már vitte is vissza a rokon, hogy hátha jó akkor ő is tudja hallgatni azé. Nem voltam különösebben szomorú,  egy kicsit unalmas volt már a- tölcsért csinálok a kezemből című táncdal amit anyám állandó jelleggel hallgatott.

Aztán megvettük az első szalagos magnót Unitra márkájút erre már kerültek mikrofonnal rögzített monológok, viccek, amiket én mesélgettem saját magamnak apámék persze mindig letörölték és vettek rá valami zenét. Én is sokszor hallgattam a szalagos magnót de a befűzés komoly kihívást jelentett, volt hogy megcsavarodva fűztem be a szalagot vagy nem sikerült befűznöm és a magnószalag tekercse szaladt a szobában macskáim legnagyobb boldogságára. Szóval a szalag befűzést később a bátyámra hagytam elvégre ő mégis csak fizika- technika szakos tanár, hát akkor hagy csinálja.

Első kazettás magnónk egy Philips márkájú Mono magnó volt, Depeche Mode, Dire Strait, Status Quo szólt rajta Ja és Mike Oldfield, Spandau Balett, ezek bátyám kedvencei voltak Ezzel a magnóval csak egy vicces momentumra emlékszem, abban az időben adták a tévében a Jézus Krisztus Szupersztárt és bátyám akkori barátnője fel akarta venni magnóval a rögzítés úgy zajlott, hogy a fekete fehér Orion tv hangszórójához fordítottuk a magnót és nagyon csendbe kellett lenni, apám és anyám majdnem végig sírta az egészet, nem beszélhettek egy szót sem a Musical ritka idegesítő volt, és a hé Zsana! hó Zsanánál! Apám nem bírta tovább felállt és kiment a konyhába vigyázva, hogy ne csapjon zajt idegesen vacsorázott miközben olvasgatta a népsportot vörös fejjel, mert délután már átolvasta az egészet, de ő csak olvasott, olvasott nehogy késhez kelljen nyúlni.

Kétkazettás magnó, na az nagyon sokáig nem volt nekünk! A bátyám már egyetemre járt és az évfolyamtársaktól kért kölcsön kazettákat amit az egyik rokonnál másoltunk át, ez úgy történt hogy ültünk a konyhában majszoltuk a vaníliás karikát, meg ittuk a kólát két három óra hosszan miközben az emeleten szólt a Depeche Mode vagy valami klasszikus Pink Floyd A rokon főzte az ebédet és ki szaladgált az udvarra az állatokat megetetni ilyenek.45 vagy harminc percenként menni kellett kazettát fordítani.Az első kétkazettás magnót bátyám kapta diplomaosztója alkalmából, amit én sikeresen kisírtam tőle, anyámék végül kifizették az árát. Így lett kétkazettás magnóm amit előszerettel raktam ki az ablakba Bauhaus és Birthday Party lemezeket hallgattam rajta, meg töménytelen New Wave zenekart ,azt képzeltem fejlesztem az utca zenei ízlését, de ha kimentem az utcára a szomszédok csak a fejüket csóválták a zenéim miatt, és inkább bolondnak tekintettek mint zenei megváltónak. mentségükre szóljon, hogy a Petőfi rádió Hétfői Kívánságműsorán szocializálódtak. Ez a magnó furcsán végezte, volt olyan időszak mikor szivacson aludtam a szobámban és egy részeg este után fekvéshez készülődtem, mivel nagyon bor szagom volt bevittem magammal egy liter zacskós tejet amit leraktam a földre, és hirtelen megszédültem lehuppantam seggel a tejre amit szétrobbant és az egész tartalma a magnóban landolt. Aztán már hiába szárítgattam egy liter tejjel kinyírtam szegényt.

Music Centerünk soha nem volt, ellenben volt egy rokonnak Wartburgban hozta Bécsből, de az én agyam azt már nem tudta feldolgozni még ma sem tudom.

CD lejátszom később lett azért, egy Sony amin egy kiadónál dolgozó kedves barátom promo c d-it hallgattam /Warp,Ninja Tune,Good Looking Records, F Communications…stb /csemegéket ő nagyon sokat segített zenei fejlődésemben

 Beszélhetnék még Walkmanekről, igen az is volt! Piros színű és osztrák Levis márkájú, általában Beatles és Genesis kazetták szóltak benne út keresési stádiumban voltam éppen.

Ágyak ágyneműk, álmok történetek.

Lusta ember lévén nagyon mély a kötödésem az ágyakhoz a tiszta és koszos ágyneműkhöz készüljenek azok pamutból, vászonból, selyemből legyen a mintájuk virágos vagy akár csíkos mint tudjuk rengeteg -féle ágynemű és ágy is kapható. Itt nem is az ágy és nem is az ágynemű a lényeg hanem a mélységben bujkáló vicces és szomorú történetek. Ebből szemezgetünk most egy kicsit.

Az első emlékeim inkább érzékszervi emlékek /húgyszag/ az ágynemű és az ágy az első időkben csak a húgyszagot jelentett szóval sokszor behugyoztam ez az állapot elég sokáig tartott volt rá eset hogy már rég suliba jártam és mégis sikerült bevizelnem, nem nagy tudomány kell hozzá, hogy kitaláljuk apám tehetett a dologért, sokszor részegen jött haza verte anyámat, áthajította az üveges ajtón de hagyjuk ezt! Takarja a múlt.

A következő emlék olyan tíz éves lehettem és a konyhában volt az ágyam és hideg tél volt, én eléggé fázós fajta vagyok, szóval tél volt és hideg, remek szisztémát alakítottam ki megvártam míg elcsendesedik a ház és kiosontam a bejárati ajtóhoz majd becsaltam a macskáinkat akik vidáman fúrták be magukat a már meleg dunnába. Így minden este két macskával aludtam ez volt az én úgymond személyes ágymelegítőm mindkét oldalamra egy-egy macskát helyeztem és jól befűtötték a dunyhát a hideg ellenére nagyon jóízűket aludtam. Aztán egyik reggel lebuktam suliba kellett volna menni és hát elaludtam, anyám lerántotta rólam az ágyneműt és akkor meglátta a két elnyúlt szőrös izét és roppant mód leszidott én elmondtam neki, hogy ez az én személyes fűtésem nem is kell begyújtani a kályhába csak két macska kell és kész a meleg puha ágy. Na nagy tetszést nem nyertem el az ötletemmel, ezután minden este ágyellenőrzéssel zárult.

Aztán jött a tinédzser kor gyakori ágynemű mosásokkal, ugye tudjuk ezt mit jelent, egyik nyáron keresztanyáméknál aludtam és az ágyába kötöttem ki, félálomba átmentem hozzá biztosan anya komplexusom volt vagy csak a rügyező szexuális vágy vezérelt nem tudhatom, de az igen kemény reggel volt amikor keresztanyám ágyában ébredtem olcsó orosz kölni illatú ágyneműbe miközben két unokatesóm nagy kerek szemekkel pislogott rám, keresztanyám meg hálóingben feküdt az én ágyamba.Riadtam kérdeztem mi történt erre keresztanyám elmesélte, hogy álmomban átmentem hozzá ő meg átment az én ágyamba. Na nem győztem mentegetőzni de a bocsánatkérésem nem ütött lyukat a hangosan feltörő nevetésen.Volna még pár sztorim de sokkal érdekesebbek a baráti körömbe megesett ágytörténetek

Volt a városunkban egy csaj akinek a beceneve az volt, hogy „tapétás”, ha elvitted zsákolni akkor nagyon körül tekintően kellett eljárni, vigyázni kellet, hogy olyan lakásba vidd amelynek a falán nem tapéta van, ellenkező esetben zsákolás közben leszedte a tapétát a falról az volt a heppje, szóval ha el akarta valaki vinni olyan lakást kerestünk ahol nem volt tapéta mégiscsak egyszerűbb volt a vakolatot és a meszelést javítani mint újratapétázni az egész lakást.

 Kemény vonal: Az egyik haveromnak a faterja igazi keményvonalas fickó volt az a fajta aki a kocsmába is csúzlival, késsel és baltával jár, szóval egyszer náluk aludtam az volt a legszörnyűbb éjszakám, részegek voltunk de az- az utolsó kép ahogy a csávó faterja pakolja az ágy alá a kötelet a légpuskát a baltát és a kést, na ez az utolsó kép megpecsételte az éjszakámat, én nem aludtam egy percet sem minden hangra összerezzentem és megindult a vizeletem a húgycsövemből.

Vicces sztorik: az egyik kollégám, aki hát hogyan is írjam le finoman szeret inni, szóval az egyik kollégám egy komolyan átivott éjszaka után vánszorgott haza míg nem salakanyag kibocsájtási problémái adottak és mivel nem tudta visszatartani sikeresen befosott. Hazaért már egészen megfeledkezett a tényről hogy salakanyag fojt végig a lábszárán levetkőzött és lefeküdt. Már a REM fázisnál járt amikor is felrázta a felesége-Laci! Laci kelj fel! hogy tudsz így lefeküdni? Tiszta sár a lábad,-ő riadtan és sietősen elindult fürödni és a fürdőkádban elaludt. Reggel az asszony nem is szolt hozzá csendesen reggeliztek.

  Vele történt meg az is, hogy eladta a lakását és már vagy egy hete nem lakott ott, szóval eladta a lakást és egy vidám szombat éjszakából az lett hogy a régi lakásában ébredt arra, hogy az új tulaj rázza felhúzza és visszaejti a padlószőnyegre, ekkor döbbent rá, hogy a régi lakásában aludt az új lakókkal, másnap nem győzött bocsánatot kérni. Virág és bonbon kíséretében.

 Egy szomorúan és vicces történet van még hátra, egyik haveromnak már napok óta haldoklott a nagyapja és mi éppen ott voltunk részegen én Tibi haverommal ettem a levest a konyhában a másik haverom meg a szobába ült szintén más állapotban pont abban a szobában ahol az öregember már két napja haldokolt. Na szóval eszük a levest, egyszer csak az öregember hörgő hangján megszólal KÉK! kiabálja KÉK! kicsi szünet után a fotelban ülő haver hangján halljuk hogy ZÖLD! az öreg visszareflektált KÉK! haverom ZÖLD! és ez így ment vagy félóráig(szomorú tény de a helyzetkomikum állattá teszi az embert azóta szégyellem is magam érte)tehát a furcsa párbeszédre bementünk a szobába és részegen röhögtük a roppant vicces és mélyen szomorú kérdezz- fele-leken egy haldokló ember utolsó párbeszédén amely tragikomikumba csúcsosodott ki.

Húsvéti Kalandok.

Ismét elmúlt egy ünnep ami szent küldetése és tanításai mellett roppant szórakoztató szokott lenni, ellentétben a karácsonyi szerencsétlenkedésekkel.

Ha a húsvétra gondolok mindig önkéntelenül is mosolyognom kell, talán ezt az ünnepkört szeretem a legjobban.Szeretnék egy kis bepillantás nyújtani az én eddigi húsvétjaimról. Szokás szerint kronologikus sorrendbenElső években csak illatokra emlékszem, meg a bujkálásokra a fotel mögé, szekrénybe na nem mintha attól féltem volna, hogy engem is meglocsolnak, erről szó sincs, csak születésem óta Szociofóbiás vagyok az egész életem erről szól.Szóval az első időkben ha megszólalt a csengő azonnal szaladtam a szobába be a szekrénybe és ott vártam meg a kedves vendég eltávozását, sokszor kellemetlen volt mert ha a locsolkodó jól érezte magát órákig eltudott parolázni a konyhában, anyám egyre kevésbé lelkes hangjának kíséretében. A bujkáláson kívül megmaradt még ebből az időből anyám kin keserves tekintete a huszadik locsolkodó után olyan orosz kölni k által gerjesztett bűz orgia fogadott a konyhában ami semmihez sem fogható. Voltak rokonok és szomszédok akiknél pontosan lehetett tudni az alkoholfogyasztás mértékét és időtartamát. Apró trükkök is előkerültek anyám eszköztárából, nem hozott ki mindent a spájzból és volt akinél már mondta- úristen elfogyott a pálinka! Tudod Ferikém annyian voltak ma! Nem is gondoltam volna, van még egy kis narancskóla önthetek? Na ez megindította a kedves vendéget az ajtó irányába -Köszönöm Erzsike még rengeteg helyre kell mennem! És mindjárt este lesz. Vendég távozása után anyám újabb söröket hozott ki a spájzból és feltöltötte a félliteres üveget pálinkával (persze csak félig).Én nagyon vártam, hogy vége legyen a napnak és neki essek a megmaradt szendvicseknek, sütiknek és kóláknak.

Később apámmal kezdtünk el járni locsolkodni, biciklivel szépen kiöltözve ahogy kell, rokonokhoz nekem standard locsolkodó vers fejbe bekészítve(zöld erdőbe ….etc)izzadó tenyérrel el is mondtam szépen, apám a helyzet adta lehetőségekhez képest vicces vagy pajzán versikékkel rukkolt elő. Én idegesen leültem süti, szendvics, eszegetés miközben apámék beszélgettek roppant unalmas dolgokról, ital fogyasztás, Dózsa húszas, barna ötvenes a zsebbe és nyomás tovább.

 Pár évvel később már kezdett kimenni a divatból a húsvétólás ilyenkor elmentünk kirándulni a bükkbe volt egy rét ahová minden évben mentünk az egész rokonság, bográcsozás pokrócok, asszonyi pletykák fasírtok és férfiak részéről foci, én nem nagyon fociztam roppant jót szórakoztunk az asszonyokkal a férfiak szerencsétlenkedésein Csuhai sógor pókhasas futása, Puzsár sógor lyukas lába és kőműves picsa vagy modernebb nevén bankkártya lehúzó előbukkanása a mackó alsókból minden mennyiségben

Később már nem vettem részt ezeken a dzsemborikon otthon maradtam redőnyt lehúztam, tévét bekapcsoltam és mindent felfaltam rajzfilm lesés közben, csengetésre tévét lehalkítottam és a redőny rácsain keresztül kukucskáltam-menj már innen a k…..anyádat- szavak mormolása közben, pisztácia zöld öltöny biciklire fel én ekkor tv felhangosít és punyadás tovább.

Olyan tizenöt lehettem amikor már az alkohol motivált a locsolkodással kapcsolatban, haverjaimmal jártam először rokonokhoz mentünk mert ugye ott még konszolidáltan kellet megjelenni aztán csajokhoz ott meg már mindegy volt. Szerettem inni ezt nem is tagadhatom, viszont volt egy komoly ellenségem a fehér bor na az mindig kifogott rajtam visszafordíthatatlan biológia folyamatokat indított el a szervezetemben. Na szóval egy szép húsvéti nap megjelent egyik legjobb barátom JT, indulás előtt ittunk egy kis fehér bort, itt a történet megköveteli hogy egy pár szót szóljak a ruhatáramról ami négy szekcióból áll. Van ugye az ünnepi snájdig öltöny. mellényel szép fehér ing nyakkendő, aztán van a kevésbé ünnepi bársonynadrág szép kötött mellénnyel, a következő hétköznapi viselet valami fekete vászonnadrág pólóval, és van az otthoni a fingós mackó alsó gyűrött atlétatrikóval ez már az utolsó állapot. És zárul a szekrény. Hol is tartottam ja igen szép húsvét reggel tomi úr megjelenik én éppen fürdőkádból szálltam tomi türelmetlenül menne locsolkodni mondom megyünk megyünk csak hát gyűjtsünk erőt igyunk egy kis bort! Ittunk két nagy fröccsöt aztán szép ruhába felöltözés (Snájdig megjelenés) mentünk vagy két utcányit mikor rám jött a fosás nadrágszíj késői kibontása rotty, a szép nadrág oda, ing széle is salakanyagos lészen hazamentünk tomi végig röhögte az utat én pingvinjárással követtem. Na otthon fürdés második ruha bársonynadrág szép kötött mellény , hát de ne hülyéskedj igyunk meg valamit indulás előtt újabb pohár borok következtek, és már részegebben mentünk locsolkodni két utca egy sarok rotty ,már a reakció időm is csökkent újabb salakanyag kibocsájtás még hangosabb nevetés még esetlenebbül járás mint valami zombifilmben. Otthon fürdés hétköznapi viselet félhúzása indulás (igen! Jól gondolja a kedves olvasó. indulás előtt pár pohár bor, három utca két sarok rotty, nevetés(á dehogy) az már elmaradt .csak kullogtunk haza valami Európa kiadó számot dudorászva, otthon ismét fürdés, átöltözés fingós mackóba 5 liter bor be a szobába és, én heves fejrázások közepette kijelentettem NEM MEGYEK SEHOVÁ-igyuk meg a bort és szarjunk a húsvétra! Elaludtunk ordított a magnó és anyámék ébresztettek fel minket amint visszatértek a kirándulásból

A következő húsvéti emlék Zax barátommal indultunk el locsolkodni be is basztunk ahogy kell elindultunk nagyanyámhoz és út közben valami mályva színű öltönyös gyerek belém kötött ez a standard falusi parasztgyerek az a fajta aki szódásszifonnal jár locsolkodni, szóval belém kötött, és én erre leütöttem vagy fellöktem nem tudom már, de elájult és hogy ne feküdjön az utcán lehúztam az ingnyakába kapaszkodva a járdára. És mentünk tovább, elkezdtünk beszélgetni azt hiszem irodalomról na elértünk nagyanyámhoz, mennék be az ajtón megakadok újra megindulok megakadok, nagyanyám furcsán nézett rám -Gabikám ez ki?-Kérdezi tőlem. -Ez Tibi a haverom! jelentem ki rezzenéstelen arccal ekkor  nagyanyám a padlóra mutat- nem ő!- hanem ott lent? Lenézek hát a csávó fekszik a hátam mögött, akkor jöttem rá ,hogy mindig beakadt a feje az ajtófélfába azért nem tudtam bemenni az ajtón. Tibi rám néz- ezt eddig húztuk? Én értetlenkedve nézek rá nagyanyám érdeklődő tekintettel rám.- Ja ez! Ez a csávó is a haverom ,tudod mama nem bírja az alkoholt, nagyanyám ágyára fektettük amíg ittunk, aztán miután végeztünk, kihúztam az ajtón majd nagyanyám házától pár méterre lefektettük a járdára .Tibi néhányszor rám nézett- biztos, hogy nem húzod még? Nem hidd már el, hogy otthagytam! Jelentettem ki és félve hátrapillantottam . Mindenki megnyugtatására közlöm a fiatalember  él, semmi baja  egy közösségi oldalon láttam nem is olyan régen, két gyerek büszke apukája.Voltak nagyon jó húsvétok is, barátokkal Tiszadadán, bogácson ezek voltak a legszebb húsvétok volt ott minden táncolás, lavórba hányás, kardozás, ordítás, és eszméletvesztés minden mennyiségben. De ez már másik történet.

Kirándulások.

Itt a tavasz rügyeznek a fák és csicseregnek a madarak stb. stb.-és az ember ilyenkor szalad ki a szabadba és élvezi a természet adta lehetőségeket szóval kirándul. Most megpróbálom összegyűjteni az én kirándulós emlékeimet időrendi sorrendben.

  A első kirándulások az osztálykirándulások ahol kötelező viselet volt a melegítő vagyis mackó együttes úttörő vagy kisdobos nyakkendő feltéttel.

Anyám ha meghallotta, hogy kirándulás lesz rohant a piacra mert nem volt egy normális mackóm, mindig sikeresen tönkretettem őket a cigánygyerekekkel való futkosás közben. Meg Matyó cipő vásárlása is kőtelező volt amely a Matyó Szövetkezet cipőfelsőrész üzemében készült ez ilyen Tisza cipő utánzat volt amit nem igazán szerettem de ma minden pénzt megadnék egy matyó adidas-ért. Szóval az előkészületek része volt Gabi gyerekfelöltöztetése turista pohár, turistasó, szendvics és üdítő készítése, nekem volt egy kulacsom abba vetettem kólát (ilyen műanyag kulacs volt) anyámék vették a Hortobágyon.

Na szóval az első kirándulás:, kisrádió, kártya, és quartz játék, veszekedés a hátsó helyekért olykor éneklés:-van nekünk egy nagyon jó kis sofőrünk, meg hogy ha nékem sok pénzem lesz ……..Én nem tudtam walkmant vinni de vittem kazettát bátyám depeche mode kazettáját speak and spell érdekes mono hangon végig dörmögte az utat majd a buszsofőr lagzis kazettái következtek de arra büszke vagyok, hogy már itt is törekedtem a zenei közízlés megreformálására. Na szóval első kirándulásomon ettem pizzát gombás pizzát, érdekes volt, meg voltunk állatkertbe ahol kovács Zsoltikával incselkedtünk meg nevettünk a majom ketrec előtt erre a majmok megdobálták az egész osztály valami pépessé rágót étellel aminek húgy szaga volt, az osztályfőnök is kapott a pofájába mi meg ártatlan képpel a gyorsan eloldalogtunk hattyúkat nézegetni. Meg L Andi engem meg zsoltit elhívott punc....t nézni miközben pisiltszóval odahívott minket:-gyertek már! A bátyám is bejön a vécére ha pisilek és nézi! Már nem is tudok máshogy. Tehát összefoglalva pizza, dobálódzó majmok és pisilő tinédzserlány.

Később a szakmunkásban olyan rossz volt az osztály, hogy három évig nem mentünk sehova, Miskolcra jártam az avasra, szóval az osztályfőnők kitalálta, hogy kimegyünk a majális parkba egy napot (ez is Miskolcon van) és ha jól viselkedünk kint akkor elmegyünk 2 napra valahová elvégre soha nem voltunk még sehol. Eljött a kirándulás napja én félórával hamarabb találkoztam pár osztálytársammal és olyan takony részegre ittuk magunkat a tiszai pályaudvar restijében, hogy alig bírtunk felszállni a villamosra. Ott még ordibáltunk incselkedtünk az utasokkal így a kétnapos kirándulás elmaradt.

Családi kirándulások: Hát volt egy család akivel sokat jártunk kirándulni, azok nagyon keményen nyomták a férfinak volt ilyen cserkészbotja is címerekkel nem tudom honnan szerezte de ilyen Alpokból is voltak rajta fémcímerek ahol biztosan nem járt. Szóval velük jártunk kirándulni minden volt iránytű, távcső, és pokróc ami remekül mutatott a Dacia személygépkocsi motorházán, ilyenkor megérkezés után kötelező volt reggelizni, élelmek: fasírt, rántott hús, kenyér. Italok-kóla, felnőtteknek bor, pálinka nagyon szép kirándulások voltak egyébiránt. Apám mindig móka mesterkedett ez abból állt, hogy ilyenkor mindig vett egy csomag csokis drazsét és ha őzike szar mellé ért ledobott pár szemet majd mindenki szeme láttára felvett és megette, volt szörnyülködés anyám a fejét csóválta a többiek röhögtek, hogy volt e mellényullása arról nem szól a fáma legalábbis nem emlékszem.

Egyéni kirándulások: Zax barátommal sokat kirándultam a bükkben ez abból állt, hogy szépen felöltöztünk, szendvicset csináltunk pénzt kértünk buszra majd elindultunk én már akkor is lusta voltam .Mondtam neki vegyünk kannás bort és szarjunk a kirándulásba!Volt egy törzshelyünk a temetőbe a hősi halottak területe ott volt egy szép nagy gesztenye fa és mi ott kirándultunk beszűrtük az 5 liter tablettás bort majd beszendvicseztünk és éjfél felé haza is támolyogtunk félve nehogy elhagyjuk a távcsövet így nagyon sokat túráztam, mikor felhoztam Tibinek na megyünk kirándulni? Ő belelkesült, hát hogyne hozom a távcsövet.

Kirándulások mostanában: Nagyon sokat kirándulok  a Bükk  hegység fantasztikus remekül lehet benne gombászni, nagyon jó víz folyik a forrásokból. Csak egy bökkenő van Barátnőm családja a bükk lábánál lakik és ha velük megyünk kirándulni nagyon résen kell lenni mert a bükklábánál van a telkük is, és ha a kulacs mellé kapa is kerül a csomagtartóba jobb hasfájást vagy náthát színlelni mert visszájára is elsülhet a dolog és kukorica kapálás lesz a dologból.

Utazásaim II.

utazásaimhoz használt gépjárművek közül eddig a személy és teher autók és egyéb szerkezetek kimaradtak, hát eljött az ideje hogy írjak erről is.

A családunknak nem igazán volt négykerekű gépjárműve, nagyanyám egész életében taxinak hívta az autókat mert más állapotban nem látott autót mondjuk ez az 50-es 60-as évekre jellemző de szegény nagyanyám „úgy maradt” és a nyolcvanas években mikor lett a rokonságban gépjármű azon nagyon csodálkozott és amikor mi is megvettük az elsőt kinn állt a kapuban és furcsán kérdezgette ti taxival jöttetek? Én gépjárművet előtte csak parkolókban láttam skubiztuk a kilométer órát és irigykedve néztük petit akiért Trabanttal jött az apukája a suli elé.

 Szóval a rokonságban a következő gépjárműtípusok voltak szar barna színű Wartburg, fehér színű kombi Wartburg, és pelenka kék Dacia. Trabant érdekes módon nem volt szóval első körben ezekben a gépjárművekben utaztam, legfőképpen Wartburgban csak úgy kongott az egész, nagyon vicces volt bezsúfolódva utaztunk mindig és mi gyerekek vezényszóra buktunk le a hátsó ülésen ha rendőrautó közeledett. Erről jut eszembe, hogy barátnőm Csilla mesélte, hogy egyik nyáron a rokonságban lévő összes gyerek a gyermektelen nagybácsinál nyaralt, voltak vagy tízen fiuk lányok 6 évestöl 14 évesig és mind szőke talán ez a szerencse,(hogy miért az mindjárt kiderül) szóval nála nyaraltak és elmentek a strandra egy Trabanttal a nagybácsi és a gyerekek. Hazafelé megállította a rendőr őket és hangos Csókolom!!! felkiáltással kerültek elő a kocsiból, a rendőr nem győzte számolni a gyerekeket. Majd rákérdezett ez mind a magáé?-A nagybácsi meg csak bólogatott a rendőr ránézett-na menjen szegény ember! és a fejét csóválva vissza adta a papírokat.

A Wartburgokról a szar barna Wartburggal bármi meglepő is egyszer egy egész családot elvontattunk télen ők öten voltak egy ezerkettes Ladában mi meg hatan a Wartburgban szóval lerobbantak két település között és mi elvontattuk őket.

A fehér Szinű Wartburgról bátyám keresztanyáéké volt, mi kimentünk a szőlőbe szüretelni és megvolt beszélve, hogy a friss jogsis kereszt apu jön ki értünk és visz haza ez az első út rosszul végződött felborult a kocsival de úgy hogy a tetejére érkezett kereszt apunak semmi baja nem lett de a kocsi ablakai betörtek és süvített a szél hazafelé,nagyanyám percenként szeretett volna kiszállni Mezőkövesd előtt 5 kilométerre már mondta -jó lesz itt Janikám innen már hazasétálunk -én meg csendesen mosolyogtam. A kereszt apu azóta sem vezetett autót.

A baba kék Daciaval csak kirándultunk semmi érdekes.

Na igen az első saját autónk erről még nem beszéltem, egy Moszkvics 408 as gépjármű volt vastag 5-6 centis kasznival meg méregzöld bőrülésekkel, az első ülés egybe volt és nem volt biztonsági öv a gépjárműben, én nem szerettem apám azért vette, hogy több fát tudjon lopni a tüzépről, sok köbméter kerítésnek való akác és tölgyfa vándorolt így haza.. A gépjárműhöz járt kurbli is amit egyszer használtam le kellett hajtani az első rendszámtáblát be dugni a kurblit és hajrá. Szégyelltem az autót már amikor megvettük is húsz éves volt, és ha a főutcán mentünk vele én mindig lebuktam a hátsó ülésen nehogy valaki meglásson és rám ismerjen. Egyébként rengeteg benzint felzabált és 70 -nél többel nem lehetett vele menni. A fater egyszer nem engedett ki egy buszt a buszmegállóból és a busz belehajtott persze a busz eleje összetört a Moszkvicson még egy karc sem lett, hát ezért nem kellett bele biztonsági öv! Ma ha itt állna az udvaron egy ilyen gép biztosan örülnék neki de akkor ciki volt. Aztán később lett egy Trabantunk is vagy egy évig, hát azt a szenvedést hagyjuk, ja apámat mindig megbüntették ha kiment vele az utcára.

A teherautókról: utaztam bennük, ZUK-ban ROBUR-ban,IFA-ban mindet ismerem a ROBUR motorján kellett ülni. ARO  az egyik fuvarozónak el volt szakadva a gázbovdenje és megoldotta úgy, hogy egy madzaggal húzta, a karja kint volt az ablakban és úgy húzta a gázt, utaztam vele félelmetes volt. Aztán utaztam kamion platóján brokkoli szállítmányon akkor láttam először brokkolit előtte soha szóval mentünk ki az üdülő övezetben lévő diszkóba és stoppoltunk ez az autó felvet minket, aztán a kamion sofőrje is bejött velünk bulizni aztán hajnalban egy rakás punkkal dobáltuk a platóról szanaszét a brokkolit. A sofőr is beszállt vidáman dobálózott és fogdosta a kis tizenéves punk lányokat. Ja a dobálózásról jut eszembe, egyik nyári délután seggrészegen sétáltunk vagy tízen egyik kocsmából a másikba és a fürdő előtt egy teherautóról két ember dinnyét rakodott le megszólítottak minket nem segítenénk lerakni egy kis pénzért, mi persze vállaltuk az egyikünk elejtett egy dinnyét erre  ránk szóltak- gyerekek így nem lesz lóvé!-nem lesz? na ekkor elkezdtünk dobálózni a dinnyékkel alig tudtak elzavarni minket. Egyébként a stoppos időszakomhoz tartozik, egyszer utaztam Škoda első csomagtartójában is, na az nem volt élmény.

Lovaskocsi: igen lovaskocsin is utaztam cigány ember mellett a bakon, ez abban az időszakban volt mikor apámat elkapta a játékszenvedély és az összes vasat eladtuk az udvarról, elmentem lepakolni a méhbe a cuccot és a cigány ember mellett kellet ülnöm a bakon.

 vánszorogtunk végig kis városunkban ( ebben az időszakban már Budapesten dolgoztam és nem laktam otthon szinte alig ittam és viszonylag jól is kerestem) szóval  teljesen megváltoztam, de a lakosság szemében én még mindig egy alkoholista punk voltam,és ahogy ott ültem a bakon arra várva ,hogy a cigány lóva végezzen a haláltusájával  arra gondoltam ha valaki igy meglát a cigány ember mellett a bakon azt gondolja majd, hát igen ideáig süllyedt ez a sipeki gyerek vasazik a cigányokkal biztos az alkohollal tartják bér rabszolgaságban ekkor nagyon utáltam magam és a helyzetet. Azota már voltak nekem is saját taxijaim 2 Zastava egy Lada szamara és most egy pözsó 206-os lánygyerek autó de azért ez határozott fejlődés.

 Utazni és kalandozni jó!

 És mivel az ember alaptermészete a lustaság / a restség/ legalábbis nálam így van, szóval mivel lusta vagyok gyermekkorom óta igénybe veszek járműveket a helyzetváltoztatáshoz. Most megpróbálom kronologikusan felsorolni életem legfontosabb járműveit egy-egy történettel fűszerezve.

Bébi komp: anyám szerint sokat ültem benne, ez ilyen kerekes gyóntató szék szerűség amibe az ember bele van kötve, hogy ki ne essen, na szóval ugye az ember még nem tud járni ezért kényszerül efféle találmányba ücsörögni egész nap. Anyám szerint szinte minden nap lezúgtam vele a teraszunkról ugyanis nem volt korlát én meg nem tudtam hol a talaj vége/lehet, hogy többek között ezért is lettem egy kicsit finoman szólva szóval hibás/tehát a kezdeti próbálkozások után.

Jött a következő szerkezet háromkerekű bringa csodás vas műanyag üléssel amit kiszúrtam, hogy ki jöjjön belőle a levegő mert üreges volt, sajnos ilyen bringákat már nem lehet kapni próbáltam szerezni a keresztfiamnak kevés sikerrel. Itt már beszámolhatok élményekről anyám ijesztgetése az úton autó jön, én megállni és csigát nézni, remek ideggyakorlatok voltak ezek anyám számára, egy hét orosz hadifogság kutyafüle ehhez képest.

Ja igen a kétkerekű biciklire való áttérés sem múlt el nyomtalanul. apám egyik nap beállított egy gyönyörű zöld orosz kerékpárral a típus említésétől most eltekintenék, szóval beállított egy ilyen kerékpárral szép nyári nap volt, paradicsom karó elő, bedugta a nyereg alá és tanulás, én persze folyamatosan a pedálokat néztem,erre ö folyamatosan káromkodott és egyre fáradtabban és egyre vörösebb fejjel tolt. A nagy kiabálásra kijöttek a szomszédok, én persze a szereplés miatt pánikba estem, de aztán erőt vettem magamon   egyszer csak, nem halottam apám hangját mögöttem  és csak azt éreztem magamtól megyek nagyon emlékszem a pillanatra frenetikus érzés volt. De ebben a pillanatban ahelyett hogy engem éltetett volna az utca közönsége, harsány nevetés hallatszott, én hátranéztem és rájöttem, hogy apám miért maradt el mögöttem, nem nem azért mert jól ment a tekerés á dehogy! Történt ugyanis, hogy a nagy káromkodásba lepattant a nadrággombja és ahogy mentünk folyamatosan csúszott le a nadrágja mivel nem akarta megszakítani tanulási folyamatomat tolt tovább, mind addig mígnem a térd alá ért a nadrág és erre édesapám elesett, na ez volt a nevetés fő kiváltója ,én mikor megláttam mi történt természetesen elestem a biciklivel egyenesen bele az árokba. Persze ettől függetlenül megtanultam biciklizni, igaz néhány éve a bükk hegységben ennek az ellenpéldáját is felmutattam de hagyjuk ezt.

Mindig is vágytam egy verseny kerékpárra, ilyen országútira de soha nem kaptam vagyis de kb. 23 évesen apám vett egy cigánygyerektől egy biciklit ami szinte totálkáros volt büszkén adta át -erre vágytál nem? Mondat kíséretében. Nem haragszom rá nem volt rá pénzünk én meg nem gyűjtöttem semmit, amit kerestem azt rendje és módja szerint mind elittam. Az országúti kerékpárról még csak annyit ,hogy Jacsó Peti haverom egy szép nyári reggelen elkerekezett hozzánk a Csepel versenyével na ez nagy hiba volt! Kölcsön kértem egy körre, ez történt reggel tízkor és tettem is egy kört ilyen, Mezőkövesd- Tard- Kács- mezőkeresztes útvonalon este 6 ra értem haza anyámék már kerestek és Peti is teljesen kétségbe volt esve ugyanis délre haza kellett volna érnie valamiért. Tudni kell kinek adunk kölcsön kerékpárt.

Motorok na igen erről is tudnék mesélni! Apám motor mániája, volt egy oldalkocsis MZ-nk sok más egyéb motor mellett, szóval ezzel kirándulgattunk a hegyekbe meg ezzel loptuk a rönkfákat a tűzép telepről. Egyszer amikor a motor hozzánk került apám elvitte kirándulni anyámat ,az út után apám azt mondta soha többé nem viszi anyámat motorozni,én csodálkozva kérdeztem, hogy miért? Erre azt válaszolta- mert halál félelmem volt fiam! Újra rákérdeztem, hogy ugyan már miért is volt halál félelme erre apám hangosan,- mert anyád mindig ellentétesen dőlt a kanyarban mint ahogy kellett volna és féltem, hogy felborulunk azért! Na szóval ezek az én utazásos élményeim.

Ja igen volt még egy vicces unokatesóm fantasztikusan felkészített verhovinájával egy tavaszi napon elindultunk kirándulni a Tisza tóhoz, szendvics, málnaszörp kombó bekészítve, remek út, lágyan simogató szél, el is értünk poroszlóra,és a szép tiszai táj kárpotolt a seggfájásért.De ahol aztán bekulázott a gép, és tolhattuk haza Kövesdig, én soha többet nem vágytam rá, hogy motorozzak.

Na hát itt van! Eljött a várva várt szilveszter is! jöhetnek a közhelyek jó szilveszteri buliban még nem voltam! Meg iksz- ipszilon az anyámék szobájában anyám ágyán dugott meg egy csajt képzeld anyám ágyán! és kuncogás Meg Béla összehányt mindent, ezek a közhelyek de jönnek az én szilveszteri bulijaim. Szépen időrendben az első szilveszteri emlékeim közé tartozik amikor még nem önszántából ment az ember ilyen ünnepekre olyan hét éves lehettem nálunk a szilveszter a nagy rokoni összeröffenésekről szólt minden évben másnál tartottuk, nagy a rokonság így eléggé változatos helyszínek és házak szerepeltek a repertoárba Általában a férfiak külön szobában /buliztak/ ez cigaretta szagot, ultizást és az idő haladtával egyre jobban elszaporodó hangos káromkodás jelentett Ezt tetőzte az éjfélre már komoly kihívást jelentő műszálas zoknik és izzadó fehér atléták szaga, ha abban a szobában voltál ahol a felnőtt férfiak, a következőket kellett vállalnod először is a többi játékos kártyalapjainak a meglesése jelzések betanulása a folyóson pl. kacsintás, vagy vállrendítés. A büdösön kívül egy- egy nagybácsi piás leheletét is elkellet viselni. Előnyök: Sütemény és ropi evés amennyi beléd fér, általában az nem fogyott annyira mint a női szekcióban, a férfi rokonok egy idő után hajlamosak voltak a nyereményük egy bizonyos százalékát a zsebedbe tuszkolni ami ismételten nem volt jellemző a női szobára. A férfiak helyiségére jellemző volt még hogy időnként egy női fej bekukkantott az ajtón egyre szemrehányóbb arc kifejezésekkel.

Hölgyek szobájában általában ment a tv a szokásos show elemekkel ez a szoba jó levegőjű de unalmas volt, sok pletyka néhány pohár  bon bon meggy  és egyre vörösebb tekintetek, na egy fontos momentum azért volt. Parabola Árkus Józseffel hát olyan hangos kacajt és olyan eksztázist még nem láttam, féktelen öröm kibontakozása a belső korlátok teljes elvesztése olyan erősen nevettek a női szekcióban, hogy még a férfiak is felálltak a kártya asztaltól. Történt ugyanis, hogy a parabolába bevágtak egy régi azt hiszem Red Hot Chili Peppers koncertet és a tagokon nem volt semmi csak a nemi szervükre volt húzva egy zokni és úgy gitároztak, na hát ez kiváltott egy olyan heves comb csapkodást a műszálas harisnyán amihez foghatót a legkeményebb punk korcenteken sem láttam.

 Következő szilveszter kb. 14 év itt már komoly előkészületek vannak színes izzók vásárlása a Gelkában és egy ügyeletes zseni megcsinálta őket ilyen fénycső patronokkal, nagyon buhera volt az egész nem voltak még ilyen diszkó cuccok. Aztán nagy előkészületek én szerelmes voltam egy csajba így a legjobb ruháimat vettem fel ,a karácsonyra kapott pulóvert ezt követte az aprólékos fésülködés , és apám arcszeszének használata bízva a sikerben és lassúzásban. Konfettit is vettem aminek nem örültek takarításnál, általában szerencsétlenkedtünk az ilyen bulikon éjfél után elő került valami nyúzott pornó kazetta apáink titkos készletéből vagy valami nindzsás film, hányás a szobában ez azt hiszem erre az életkorra nagyon jellemző.

 18 év punk szilveszter talán ez volt a legkeményebb mezőkeresztesi falusi vályogház kibérlése sok beteg punk, szenes kályha gazda által befűtve, a spájzban sok füstölt kolbász otthagyása ezek nagyon nagy a gazda által elkövetett hibák.

A buli a következő napirendi pontokkal zajlott:

       először is kolbász és sonka megevése a spájzból kb. 40 szál

• aztán kályha forró lapjának lehugyozása tömény húgyszagot okozva a helyiségben

• aztán sütőbe berakni egy libát elfelejteni a belsejét kiszedni és sütés

• következő napirendi pont szőnyeg felgyújtás szoba közepén meztelenül táncolás a tűz körül.

• Nagyon részeg punk öngyilkossági kísérlete a csatornához kötött nadrágszíj segítségével csatorna leszakadás én fejvesztve menekülés és gyalog haza mert annyira részeg voltam, hogy nem találtam meg a vasútállomást.

Hát ilyenek az én szilveszteri emlékeim.

Karácsonyi ünnepkör közeledtével gondoltam, hogy be szkennelek egy csudás karácsonyi oldalt a katalógusból. A karácsonyfa állítás viszontagságaira nem térnék ki azt nevezzük inkább apám harcának. Meg aztán van olyan showman aki azt a momentumot már jól kivesézte. Én az izzókról írnék pár mondatot amit a lengyel piacról szereztünk be ezek az izzósorok csak egy- egy évet bírtak ki és a hozzájuk kapott pót- izzók is rosszak voltak. Aztán a karácsonyhoz tartoznak a képeslapok amit anyám még boldogan ír, néhányat elront, azt küldi a kevésbé kedvelt rokonnak. Tavaly én is kaptam tőle egyet karácsonyra.

Rá is kérdeztem hogy mi ez a képeslap meg, hogy sipeki család és én mit írjak vissza Békés Boldog Karácsonyt kíván A sipeki 2 család? erre csak annyit mondott már úgy megszoktam. Örültem neki meg örülök is félre értés ne essék csak minden évben haza megyünk karácsonyra szóval na mindegy. A karácsonyi díszekről: van pár harmincéves amit nagyon féltve kell felrakni a karácsony fára, meg én nem tudom máshol, hogy van de a fenyő csúcs nekünk az minden évben összetörik és minden évben kell újat venni. Amit nagyon szerettem tudom, hogy nem túl szimpatikus édesség a színes habcsók. A fára rakott édességekről: szaloncukor felrakása közben kötelező volt a történet tudod fiam mi nagyanyátokkal diót meg mogyorót csomagoltunk sztaniol papírba nem voltak ilyen jó édességek akkor még …etc, etc.

Ezek nagyon egyedi szabású otthonkák a hazai piacon forgalmazott nejlon szörnyűségekhez képest amelyek egy fejőnő köpenyéhez hasonlítottak. Nem volt nagy változatosság köztük de ettől függetlenül itthon nagyon kelendő ruházat volt. Ha valaki viselt effélét a szociológusok egykönnyen be tudták azonosítani egy társadalmi csoportba. Édesanyám is viselt ilyet főképp nyáron rossz volt hozzá nyúlni a mű érzés miatt aztán többnyire pörköltszaft és lekvár szag lengte körül ezeket a ruhákat. Nem tudok róla hogy tanárnő vagy értelmiségi felhúzott volna magára ilyet, de lehetséges az én rokonságomra nem jellemző. Volt egy rokonunk aki a tanácsnál dolgozott valamelyik osztályon na öt csak melegítőben láttam mindig. De ez nem jelent semmit, azt sem tudom, hogy a vidéki lakosságra volt jellemző ezen ruha viselete vagy székes fővárosunkban is elterjedt volna ez a (Házias) ruházat.

Itthon virágos mintás volt a jellemző és mindennapi elterjedése magával hozott egy kis egészséges versenyt is ami a szomszédasszonyok között alakult ki, minden szerdán volt piac a városunkban és ha anyám beszerzett egy újat már ment is át a szomszédba egy tojásért vagy egy kis cukorért, hogy megmutathassa a legújabb szerzeményét. Akkor volt a legboldogabb ha a szomszéd úrnak is tetszett ezt hangos Jó napot Erzsike!-felkiáltással jelezte is.

 Vajon ezen az 1975 ős keltezésű quelle katalógus nyitó képén lévő hölgyek miről fecsegnek?

Sokféle verzió lehetséges bár a kép magába hordozza az imperialista világ amerikai hatásra kibontakozó szexuális szabadságát(make love not war) jelmondat nevében.

Ha hozzánk jutott el egy ilyen katalógus az Nszk-ból  egy ilyen kép elég volt ahhoz hogy egy erotikus történetről meséljen .A padon ülő hölgy mesélhet egy férfiről aki az éj sötétjében megcsinálta őt le nem írható precizitással és profizmussal és semmihez sem fogható gyönyört okozott ezáltal neki.A fának támaszkodó hölgy átéli az orgazmust és izgatónak találja a helyzetet.

A távolba meredő kabátos hölgy hans ra gondol aki vele még úgy sosem, és csak mereng a lehetőségről, vágyik rá, hogy hans egyszer végre férfi legyen berúgja az ajtót és leteperje őt.

Második lehetséges verziót,  a gyermeki képzelőerő hozza ki az emberből, a padon ülő hölgy éppen szellent egy finomat és elmosolyodik. A fánál álló hölgy észreveszi és elneveti magát míg a kabátos aki nem hallotta a szellentés finom hangzásbeli amplitúdóját csak a szagot érzékeli mosolya egyre kevésbé kitartó, már lankad a koncentrációja egy pillanat és a kabátzsebéből előkerül a zsebkendő amit fintorogva tart az orra elé persze ezt már nem láthatjuk.

1981.    szeptembere anyámmal a papírboltban válogattunk az iskolatáskák között mindegyik drága volt így apám egyik régi bőrtáskáját kaptam iskolába járáshoz amit nagyon cikinek találtam. Nekem nem tudtunk venni macskaszemeset de emlékszem hogy később ezek a táskák bejöttek hozzánk is és lehetett kapni itthon is ezeket a nejlonos bevonatú merev műanyaglapokból összeállított táskákat, rohadtul büdösek voltak ilyen műanyag szaguk volt és nem voltak túl strapabírok. Volt ilyen kis név tartójuk is mint ezeken na az az anyag érett el leghamarabb és az a műanyag lap is eltört, mondjuk én körzővel kicakkoztam. Na szóval nekem nem volt ilyen csak később de az apámét is sikerült elcsúfítanom ilyen együttes feliratokkal kék tollal jó vastagon véstem bele a dire straits meg az ah-a-t meg amit bátyám még szeretett.

Van egy táska a 25-ös számú 179 márkáért, na azt még most is látni az utcán ha ilyen táskával látsz valakit akkor biztos lehetsz benne hogy művész  vagy festő vagy író vagy költő esetleg helytörténész de mindenképpen értelmiségi ha tetszik ha nem.

A pénztárcákról: anyámnak ebben az időszakban kacsintós pénztárcája volt apám meg a régi igazolványában tartotta a pénzt. Ilyen bőr diplomata pénztárcákról csak álmodoztunk. Meg ha apámék hozzá is jutottak volna egy ilyenhez nem tudták volna mit kell rakni a hitelkártya helyére úgyhogy valami igazolványkép került volna oda amit kitéptek volna valami tsz tagkönyvből.