Ezek nagyon egyedi szabású otthonkák a hazai piacon forgalmazott nejlon szörnyűségekhez képest amelyek egy fejőnő köpenyéhez hasonlítottak. Nem volt nagy változatosság köztük de ettől függetlenül itthon nagyon kelendő ruházat volt. Ha valaki viselt effélét a szociológusok egykönnyen be tudták azonosítani egy társadalmi csoportba. Édesanyám is viselt ilyet főképp nyáron rossz volt hozzá nyúlni a mű érzés miatt aztán többnyire pörköltszaft és lekvár szag lengte körül ezeket a ruhákat. Nem tudok róla hogy tanárnő vagy értelmiségi felhúzott volna magára ilyet, de lehetséges az én rokonságomra nem jellemző. Volt egy rokonunk aki a tanácsnál dolgozott valamelyik osztályon na öt csak melegítőben láttam mindig. De ez nem jelent semmit, azt sem tudom, hogy a vidéki lakosságra volt jellemző ezen ruha viselete vagy székes fővárosunkban is elterjedt volna ez a (Házias) ruházat.

Itthon virágos mintás volt a jellemző és mindennapi elterjedése magával hozott egy kis egészséges versenyt is ami a szomszédasszonyok között alakult ki, minden szerdán volt piac a városunkban és ha anyám beszerzett egy újat már ment is át a szomszédba egy tojásért vagy egy kis cukorért, hogy megmutathassa a legújabb szerzeményét. Akkor volt a legboldogabb ha a szomszéd úrnak is tetszett ezt hangos Jó napot Erzsike!-felkiáltással jelezte is.