Híradástechnika az életemben
Mindenkinek vannak emlékei rádiókkal, magnókkal kapcsolatban zeneszerető ember lévén nekem is volt néhány, megpróbálok felidézni ezekből.
Az első ilyen szerkezet nagyapám Sokol rádiója volt, nyáron sokszor lepasszoltak a szülök, a nagyszülőkhöz, ilyenkor az öreggel általában lementünk a szőlőbe, tekertünk lefelé a szerpentinen a hármas út mentén hangos káromkodások közepette, mert ugye nem igazán lehetett volna ott tekerni és a köcsög autók meg dudáltak, nagy fater meg hangosan szitkozódott szalmakalap és huzentroger kombóba. Ilyenkor lent laktunk hetekig egy régi útépítő kocsiban, ez arra az időszakra datálódott általában amikor is felvettük a harcot a seregélyek ellen. Nagyapámnak volt egy fém kulacsa abba tett valami port amit meggyújtott és akkorát szólt, hogy majd szét szakadt a dobhártyám. Ja igen! A rádió reggeli és esti szalonna sütések alatt mormogott általában ,hallgattuk az esti meg a reggeli krónikát és dél felé amikor az öreg már elaludt a sok bortól ,én mindig áttekertem a Petőfire ott mégis csak Első Emelet meg R-Go szólt és vidáman olvasgattam a szabad földet míg az öreg hortyogott. Egyszer kísérletezésbe kezdtem mert hallottam a haveroktól hogy a Sokol még a víz alatt is szól, szóval egy csendes ebéd után mikor az öreg elaludt ki is próbáltam a dolgot a permetkeverő hordóban. De ez a Sokol nem szólt a vízben, és utána nem is szólalt meg még vagy két napig míg teljesen ki nem száradt, nagy fater nem értette a dolgot, lapos elemet cserélt semmi, így két napig nem volt rádiónk amit nagyon megbántam, mert csak nótákat hallgattam amit az öreg nyomott, mintha egy végtelenített jó ebédhez szól a nóta lett volna az egész nap szóval nagyon megbántam a dolgot.
Első saját rádiónk a bátyámmal egy nagy csöves rádió volt, amit bátyám roppant nagy leleményességgel egy régi apám által készített gyerekszékre helyezett, én sokszor levettem róla mert szerettem abban a székben ücsörögni. Imádtam azt a rádiót, este olyan faszán világított rá volt írva h Paris meg Luxemburg, csuda volt na. És elég nagy volt ahhoz, hogy bátyám mögé dugjon el dolgokat, imádtam mögé nézni, általában piros mogyorós csoki meg literes Coca Cola volt mögötte, néhány szerelmes levél kíséretében, na én azokat a leveleket nagy örömmel olvasgattam és kuncogtam is rajta miközben majszoltam a csokit, meg ittam a kólát, persze vigyázva nehogy észre vegye, aztán természetesen mindig észrevette összenyálaztam a kólát és csokis kezemmel összefogdostam a leveleket. Rádiós sztori még, hogy egyszer unokatesóméknál voltam nyaralni nyár volt és beosontunk a lefüggönyözött szobába a sötétbe tekergettük a rádiót olyan sávot kerestünk ahol csak ilyen rádiós jeleket lehetett fogni ,ő azt mondta ezek a jelek az ufók üzenetei, és én nagy áhítattal hallgattam a sötétben miközben ő elaludt, hátha kapok valami üzenetet Nanu Nanu vagy Pirx kapitány hangján de semmi csak az a zavaros pittyegés meg szörcsögés.
Ezután lett egy lemezjátszónk sok lemezzel hát ehhez is érdekesen jutottunk hozzá.
Apám elment az egyik rokonhoz valamit segíteni a padláson dolgoztak és ott talált egy poros batár ruszki lemezjátszót, egy csomó lemezzel, megkérdezte a háziakat, hogy miért került fel a padra. Azt mondták- nem jó már az Jóska!, erre ő -hát ha nem jó és nekem adnátok megpróbálnám megcsináltatni. Ők beleegyeztek apám boldogan hozta haza, otthon jó alaposan letakarítottuk bedugtuk a konnektorba és csodák csodájára szólt, én nagyon élveztem hosszasan vícceskedtem a fordulatszámmal a szokásos módon. Ez az idilli állapot egy hónapig tartott, aztán valamiért oda tévedt az a bizonyos rokon meghallotta amint én a mézga család főcím zenéjére ugrálok a sezlonon szóval meghallotta, és csak ennyit kérdezett apámtól -mi van Jóska jó a lemezjátszó? Apám bólintott és másnap már vitte is vissza a rokon, hogy hátha jó akkor ő is tudja hallgatni azé. Nem voltam különösebben szomorú, egy kicsit unalmas volt már a- tölcsért csinálok a kezemből című táncdal amit anyám állandó jelleggel hallgatott.
Aztán megvettük az első szalagos magnót Unitra márkájút erre már kerültek mikrofonnal rögzített monológok, viccek, amiket én mesélgettem saját magamnak apámék persze mindig letörölték és vettek rá valami zenét. Én is sokszor hallgattam a szalagos magnót de a befűzés komoly kihívást jelentett, volt hogy megcsavarodva fűztem be a szalagot vagy nem sikerült befűznöm és a magnószalag tekercse szaladt a szobában macskáim legnagyobb boldogságára. Szóval a szalag befűzést később a bátyámra hagytam elvégre ő mégis csak fizika- technika szakos tanár, hát akkor hagy csinálja.
Első kazettás magnónk egy Philips márkájú Mono magnó volt, Depeche Mode, Dire Strait, Status Quo szólt rajta Ja és Mike Oldfield, Spandau Balett, ezek bátyám kedvencei voltak Ezzel a magnóval csak egy vicces momentumra emlékszem, abban az időben adták a tévében a Jézus Krisztus Szupersztárt és bátyám akkori barátnője fel akarta venni magnóval a rögzítés úgy zajlott, hogy a fekete fehér Orion tv hangszórójához fordítottuk a magnót és nagyon csendbe kellett lenni, apám és anyám majdnem végig sírta az egészet, nem beszélhettek egy szót sem a Musical ritka idegesítő volt, és a hé Zsana! hó Zsanánál! Apám nem bírta tovább felállt és kiment a konyhába vigyázva, hogy ne csapjon zajt idegesen vacsorázott miközben olvasgatta a népsportot vörös fejjel, mert délután már átolvasta az egészet, de ő csak olvasott, olvasott nehogy késhez kelljen nyúlni.
Kétkazettás magnó, na az nagyon sokáig nem volt nekünk! A bátyám már egyetemre járt és az évfolyamtársaktól kért kölcsön kazettákat amit az egyik rokonnál másoltunk át, ez úgy történt hogy ültünk a konyhában majszoltuk a vaníliás karikát, meg ittuk a kólát két három óra hosszan miközben az emeleten szólt a Depeche Mode vagy valami klasszikus Pink Floyd A rokon főzte az ebédet és ki szaladgált az udvarra az állatokat megetetni ilyenek.45 vagy harminc percenként menni kellett kazettát fordítani.Az első kétkazettás magnót bátyám kapta diplomaosztója alkalmából, amit én sikeresen kisírtam tőle, anyámék végül kifizették az árát. Így lett kétkazettás magnóm amit előszerettel raktam ki az ablakba Bauhaus és Birthday Party lemezeket hallgattam rajta, meg töménytelen New Wave zenekart ,azt képzeltem fejlesztem az utca zenei ízlését, de ha kimentem az utcára a szomszédok csak a fejüket csóválták a zenéim miatt, és inkább bolondnak tekintettek mint zenei megváltónak. mentségükre szóljon, hogy a Petőfi rádió Hétfői Kívánságműsorán szocializálódtak. Ez a magnó furcsán végezte, volt olyan időszak mikor szivacson aludtam a szobámban és egy részeg este után fekvéshez készülődtem, mivel nagyon bor szagom volt bevittem magammal egy liter zacskós tejet amit leraktam a földre, és hirtelen megszédültem lehuppantam seggel a tejre amit szétrobbant és az egész tartalma a magnóban landolt. Aztán már hiába szárítgattam egy liter tejjel kinyírtam szegényt.
Music Centerünk soha nem volt, ellenben volt egy rokonnak Wartburgban hozta Bécsből, de az én agyam azt már nem tudta feldolgozni még ma sem tudom.
CD lejátszom később lett azért, egy Sony amin egy kiadónál dolgozó kedves barátom promo c d-it hallgattam /Warp,Ninja Tune,Good Looking Records, F Communications…stb /csemegéket ő nagyon sokat segített zenei fejlődésemben
Beszélhetnék még Walkmanekről, igen az is volt! Piros színű és osztrák Levis márkájú, általában Beatles és Genesis kazetták szóltak benne út keresési stádiumban voltam éppen.
