Hol is kezdjem imádom az őszt minden illatával, az elmúlás színeivel és minden indián nyaras közhelyeivel együtt. Mivel az ősz szorosan összefügg az iskolával ezért szeretnék néhány szót szólni a tanszerekről és iskolai emlékeimről.
Minden új tanév tanszereket és ruhákat jelentett és szinte mindent tanszert újra kellett venni mert jó szokás szerint a tanév végén az egész iskola táskám tartalmát beleöntöttem a patakba, ez egyfajta rituálé volt amit minden évben végig kellett csinálnom. Így aztán például tolltartóra is szükség volt…. stb.
Tanszerek amik mindenki életében nyomott hagytak az első a szagos radír elcsépelt közhely de ezt mindenképpen meg kell említenünk és igen,ettük is! Aztán tintaradír amivel radírozni nem, de füzetlapot kilyukasztani kiválóan lehetett. Olyan színes rajzlapok amit soha nem használtunk azzal a pöttyöket tartalmazó dobozzal együtt, nem tudom ezekre mi szükség volt. Tolltartók zenekarnevekkel A-ha, Duran Duran volt a legnépszerűbb az én időmben ja és a Kajagoogoo azt hiszem nincs szükség rá ,hogy írjak ezekről .Térjünk vissza aktuális témánkhoz.Szóval Iskolakezdés előtt mindig köpeny kellett venni mert az előző évit egyrészt kinőttem meg össze is firkáltam ,hülye számomra ismeretlen de a többi osztálytársamnál nagy népszerűségnek örvendő együttesnevekkel. A köpennyel különösebb gond nem volt na de a tornadressz, az az egy részes kék színű vacak amit ha fel kellett vennem úgy éreztem magam mint egy balett táncos aki nem a női nemhez vonzódik, nagyon utáltam, a hideg is kiráz ha rágondolok. De visszatérve a tanszerekre anyámmal sokat turkáltunk a papírboltban füzetcsomagokért, borító lapokért. Lenyűgözött a Kínai ipar sokszínűsége a ceruzafaragók hát azokat nagyon szerettem, és vágyakoztam olyan asztali ceruzafaragó után ami a tanárnőnek volt, de természetesen olyat soha nem kaptam. Meg a Csehszlovák gyártású KOH-I-NOR márkájú radírgumik, ceruzák, aztán négyszínű ICO töltőtoll amiből mindig a kék szín fogyott ki, először, voltak ritka undorító faragott ceruzák amiket a kedves szülök a lengyel piacról szereztek be és ahelyett hogy a saját cuccaik közé rakták volna megfertőzték vele a tolltartónkat ,az ember gyanútlanul kinyitotta a tolltartóját és egy erdélyi Alien Ceruza került a kezébe amit ijedten dobott el magától. Rotring ceruzákra is emlékszem. Amikor bejött Magyarországra szinte megfizethetetlen volt, engem roppant mód idegesített mert én a ceruzát úgy fogtam, hogy szántottam vele a papírt, és mindig kitört a Rotring bél. Voltak még óriás ceruzák minden lakásban ezek általában csak lakberendezési funkciót töltöttek be, illetve nagyon jó heccre adtak okot házibulikon és gyerekzsúrokon.
Iskolában járásom mély nyomott nem hagyott bennem szerelmes nem voltam soha, és nem is értettem hogy némely fiú osztálytársam mit járkál kézen fogva a folyóson egy csajjal meg nevetgélnek ilyenek. Na azért volt egy szerelmi kalandom abban az időben Számtech szakkörre jártam éppen, nagy dolog ugye? Én aki örök kettes voltam matekból és a számtech szakkör? Haha, vicces dolog, ezekről az időkről tudni kell hogy a számítástechnika eléggé mostohán kezelt dolog volt, csak olyan tanárok kezdték el tanítani akiket a munkaerő gazdálkodás keretein belül már nem tudtak máshová elhelyezni, mit tudom én mondjuk hatodik orosz magyar tanárra nem volt szükség, és áthidaló megoldásként adta magát a számítástechnika oktatás így a tanerő megmaradhatott a szakmájában és nem kellett megválni tőle. Szóval eléggé elhanyagolt terület volt és számítástechnika és szakköre is csak az járt aki máshova szellemi képességei miatt nem fért be.
Szóval ülök a számtech szakkörön C–16-os gépen valami síelős játékon ügyködöm éppen, amikor is egy csaj néz, de úgy mintha valami bűnös dolgot tettem volna én körbe néztem, hogy mi lehet a baja megnéztem az ingem de pörköltszaftot nem találtam rajta megkérdeztem a padtársamat -koszos az arcom? látsz valami furát rajtam? Nem semmi -válaszolta és én megnyugodtam, aztán véletlenül megint arra pillantok ez a lány újra néz, gondoltam rá hogy odamegyek és szájon vágom, de megbeszéltem magammal, hogy ez a leányzó biztos mentálisan sérült, és nem is jönne jól ki, ha órán kezdenék el pofozkodni. Utána tudtam meg jól értesült nálam tapasztaltabb fiatalemberektől hogy a leányzó szemezni akart. Hát ez hülye! Mindegy szakkör végén mennék haza erre a suli előtt áll és megszólít azt mondja -helló nem kísérsz haza? Én arcom elpirulva határozott nemet mondtam és futásnak eredtem.
Na ez a leányzó szerintem igen csak megbánta hogy velem akart szemezni iskolaszünetekben előszeretettel kiabáltam le az iskola udvarra hogy B Erika kurva! Meg ilyenek, lehetőleg úgy hogy sokan hallják és, hogy ő is jelen legyen. Talán mondanom sem kell, hogy többet nem akart szemezni velem de hagyjuk ezt.
Az iskolai reggelekhez hozzátartozott az újságos bódé és a Népsport újság vásárlás, erre azért volt szükség mert apámmal totóztunk. Volt egy orosz tanárnő Tamilja Mihajlovna Tóth ….)na az ő óráin állandóan Népsportot olvastam, szépen kiterítettem az asztalra ezt azért mertem megtenni, mert tudtam, hogy kedvel engem pedig csak hármas voltam oroszból is. Szóval oroszórán mindig boldogan ordítottam a Csiburaska című dalt miközben az aktuális totó szelvényt állítottam össze. Így teltek az én iskolaéveim.
Tanszerekről az utolsó szó jogán még annyit hogy az egyik osztálytársam meglovasított a földrajz teremből egy földgömböt és hazavitte aztán persze kiderült a dolog, és mikor meghallotta, hogy mennek hozzá gyorsan hazaszaladt, lekapargatta a földgömbről a földrészeket, és mire odaértek már nem volt semmi a földgömbön azt állította, hogy az a földgömb az övék mert ezen nincsenek földrészek mondanom sem kell senki nem hitt neki. Beszélhetnék még a főterén lévő szendvicsezőről is ahol törzsvendégnek hívott a pincér, mert minden suli után az első utam oda vezettet és minden alkalommal francia pirítóst és kólát, rendeltem mint egy úr. A többi kretén meg kanalazhatta a nyomorult húslevest a menzán, ha erre gondoltam mindig jóízűeket mosolyogtam magamban és boldogan haraptam a francia pirítósba. Tudnék még az iskoláról írni de most éppen elég ennyi szerintem.
